A múlt év októberében magam is elutaztam az ünnepre. Már régóta készültem arra, hogy a vidám német hangulatot egyszer átélhessem. Egy hagyományos kék-fehér színben pompázó bajor sátorban foglaltam helyet. Az első hordó csapra verését hatalmas taps koszontotte, s a fúvószenekar is igyekezett a hangulatot felhevíteni. A zenekari műsor előtt néhány vicc is elhangzott, a nevetés egyre hangosabb lett. Asztalom túlsó felén ot testes féri szemmel láthatóan nagyon élvezte az egészet. Ahogy nevetésben tortek ki, mindig felborult itt-ott egy korsó. Kezdtem kissé kényelmetlenül érezni magam, nem mintha nem szeretném a vidámságot, de ez az ot alak kissé tényleg túlzásba vitte a dolgot. Már éppen másik asztal után akartam nézni, mikor meghallottam a beszédüket. A saját anyanyelvemen biztatták egymást: "vigyük má' ki a sort a WC-be...". Egészen eddig németeknek néztem őket, valójában honfitársaim voltak. Ennyit az előítéletekről. Ilyen alakok mindenütt előfordulnak. A kovetkező sokk akkor ért, mikor egy vékonyka, bajor népviseletbe oltozott lányka négy-négy hatalmas korsót oly konnyedén vitt a kezeiben, mintha azok szalvéták volnának. Kozben még barátságosan meg is kérdezte tőlem, parancsolnék-e esetleg némi innivalót. Egy másik előítéletem is porba hullt: az Oktoberfest tényleg kozelebb hozza egymáshoz az embereket.