Egy kis blues egy holland kempingben

 

Blues a vízen vidám embereknek

A vz néha különös hatást gyakorol az emberek hangulatára. A blues-énekesek mind homályosan álmodó lelkű alakok, akik a kikötőkben keresik az élet éds-bús hangjait. Itt ülök a kikötő egyik kávézójának teraszán és értetlenkedve gondolkodom el arról, hogyan is élhet itt át valaki ilyen homályos hangulatot.

Ha a vizet összehasonlítjuk a többi elemmel, mint amilyen a föld, a levegő, vagy a tűz, hát akkor mindenképpen találunk egy - a vízhez kötődő különös emberi kapcsolatot. A víz képes vonzani minket. Az évezredek során jelentősebbé vált, mint ahogy azt egyáltalán fel tudnánk fogni. Ha nem halászként, vagy révkalauzként keressük kenyerünket, akkor nincs különösebb indokunk rendszeresen vízre szállni. Nézzük csak meg Zeeland-ot, Hollandia szélső, délnyugati csücskében. Ha elnézzük Zeeland partjait, rájövünk, az ország legszebb részén vagyunk. Itt van Zierikzee régi kikötői negyede, ahol egy utcai kávézó teraszán csodálatos látvány nyílik a kikötőre. Egy helyi ital társaságában elnézzük a főszereplő, a víz, játékát.

Működik

Hollandiában a kemping nagyon fontos az emberek életében. S ilyen a zene is: a kikotői kocsma nyitott ajtaján keresztül Rod Stewart recsegős hangját hallani: „I am sailing, I am sailing…”. Az embernek meghasad a szíve. Ez is a tengerről szól, helyenként a zenét elnyomja az vitorlás árbocait borzoló szél hangja. Lehet, hogy kezdek melankolikus hangulatba kerülni? Belekortyolok „bitter”-embe, élvezem a látványt, a zenét és a hangulatot. Automatikusan halkan dúdolni kezdem a szomorkás nótát. Mmm, ízlik ez a „bitter”. De milyen erős, szinte konnybe lábad a szemem tőle. Szemben az oreg tengerész megértően bólogat, amint felemeli a saját poharát. Meggyőződésem, hogy én sem tudom kivonni magam a vízpart hatása alól. A víz maga a blues. A kemping Hollandia számára pedig maga a szabadság.

kempingek Hollandiában »

Otis Redding

A leghíresebb énekesek mindig Amerikában bukkantak fel. Az amerikaiak a szomorkás hangulatú dalokra egy sokkal szebb szót találtak. Odaát az ilyen dalokat bluesnak nevezik. He elhagyta Önt kedvese, vagy úgy érzi, minden rosszra fordult: irány a legközelebbi kikötő és Ön máris szivszakasztó bluesra fakad. Ez a legmegfelelőbb hely arra, hogy lehangoltságát kisírja magából. Otis Redding, az egyik legismertebb soul-énekes, aki ritmikus, felvidító zenéjéről volt ismert, pályafutása során csupán egyetlenegy alkalommal írt melankolikus dalt "‘Sitting at the dock of the bay" címmel. Igazi kikötő melletti ábrándozás. A szerző két hét múlva életét vesztette egy repülőgép-szerencsétlenségben. Véletlen csupán?

Könnyfakasztó limonádé

Semmiképp ne próbáljuk elmygyarázni egy Zeelandinak, mi is olyan jelentős a vízben. Itt az emberek a kenyerüket keresik vele, bár az 1953-as nagy árhullám ezreket sodort a halálba. A víz hideg, ijesztő és veszélyes. talán épp ez az alapja annak, hogy oly sok ember melankolikus dalokat énekel a vízről. A tengerészek dalai is mind konnyfakasztó nóták. Próbálja csak meg Ön is, váljék egy kis időre énekessé, daloljon a vízről és meglátja, elszomorodik a hangja. Egy igazi limonádé dalban még esik is. No nem egy hatalmas zivatart énekelnek meg, de egy kis kilátástalan csendes eső mindig hozzátartozik ezekhez a zenékhez.

kempingek Hollandiában »