Mi kempingezők kisebb csoportokba szerveződtünk és a tehén keresésére indultunk. A gazda figyelmeztetett bennünket, legyünk óvatosak, nehogy magunk is egy lyukban kossünk ki. A sotétség teljes beállta előtt azonban megérkezett a hír: a tehenet megtalálták. Az egyik csapat rábukkant egy mélyedésben és egy kotél segítségével ki is húztók őt onnan. A jól végzett munka után valaki felvetette: lehet, hogy a tehenes lyukkal valami új barlangot fedeztünk fel? Képzeletben már az újságok címlapján láttuk magunkat, gazdánk azonban kijózanított minket: egy olyan helyen, amely a Han barlangrendszer szomszédságában van, legfeljebb a híres barlang egyik kis mellékágát találtuk volna meg. Az üreg külonben is tele volt vízzel, ahhoz meg évszázadok kellenének, hogy ez barlanggá száradjon ki. A hír kisebb csalódottságot váltott ki csapatunkból, ez azonban nem sokáig tartott. Gazdurunk ugyanis - cserébe a segítségért - felfreissítette az asztalon hagyott hagyott sorkészletünket.