A portugál kempingek dala
1974 április 6.-án Paulo de Carvalho az Eurovíziós Dalfesztiválon előadásával Portugáliát képviselte, ám sajnos az utolsó helyen végzett. Ám a “Depois do Adeus” című dal, amely a búcsúzásról szól, később mégis rendkívüli jelentőségre tett szert, mert a nagy portugál forradalom szimbólum-dalává vált.
 Portugália és a zene egyet jelentenek. Az ország a “fado” elnevezésű daltípusáról is híres, amely a lisszaboni halászfeleségek jellegzetes dalaiból alakult ki. A “fado” Coimbra városában is ismert, itt fiatal diákok éneklik rejtettebb zugokban. A lisszaboni “fado” a 19. század elején a szegénynegyedek kocsmáiban indult hódító útjára. A 20. század folyamán – amikor a spanyol és portugál területek egyaránt katonai diktatúra alatt élték életüket, ez a sajátos népi ihletésű zene fokozatosan a rezsimtámogatókkal lett azonosítva. Tény az is, hogy a portugál diktátorok a három “f”-nek a köztudatba oltásán fáradoztak: fado, foci és Fatima (az ország földrajzi közepén található búcsújáróhely). Így hát a nem a “fado” vezette vissza Portugáliát a demokráciába, hanem egy dalverseny- vesztes nóta. A “Depois do Adeus” volt a forradalom titkos startjele. Azóta megtudhattuk azonban azt is, hogy a híres “fado” énekesnő Amália Rodriguez is egyike volt a forradalom titkos előkészítőinek. A “fado” zenéről immár egy portugál kemping sem hallgat – ellenkezőleg büszkén közlik a műsorokat.
Két dal a jel
Egy kemping Portugáliában ideális hely a “fado” országának felfedezéséhez. A lisszaboni Tago folyó felett átívelő nagy vashíd – amely az Egyesült Államok ajándéka volt – eleinte a Salazar nevet viselte (a kegyetlen diktátor nevét), de napjainkra már a forradalom dátuma a neve: 1974 április 25. A forradalmat - nagy titokban - katonák készítették elő, Grândola város környékén. Április 24.-e estéjén a már említett “Depois do Adeus” fesztivál-dal hangzott fel egy helyi rádióállomás műsorában – és ez volt a jel, amelyre a forradalmár katonák elfoglalták az előre megbeszélt harci állásokat. Még ugyanezen az éjszakán – de már április 25.-e hajnalán – egy újabb dal hangzott el, a “Grândola, vila morena” (Grândola, a barna város). Ezt már Zeca Afonso énekelőadásában lehetett hallani, s a hangok felcsendülése után az ország minden stratégiai pontját elfoglalták a felkelők, és a civilekkel karöltve együtt ünnepelték a demokratikus átalakulást. Egy puskalövés sem dördült el. Grândola környékén számos portugál kemping akad, innen a város könnyedén meglátogatható – a kaszárnyák falán pedig még néhol ott látható a szöveg: “ Grândola, vila morena”. A falat mára műemlékké nyilvánították.
Új “Fado” tehetség
A kempingek Portugáliában gyakran játszanak hangszóróikon tradicionális “fado” zenét a vendégek számára, hiszen ez része a történelmüknek, a portugál kempingek pedig büszkék erre. De ha erre járunk, feltétlenül hallgassunk “fado” dalokat élőben. A kereskedelem szelleme Portugáliát is megszállta így a tehetősebb szállodák és éjszakai mulatók magukba szipkázták az igazi “fado” énekeseket. Igazi élő előadások ugyanakkor egyre ritkábbak a hagyományos lisszaboni kocsmákban. Ha szálláshelyünk egy kemping Portugáliában, akkor kis szerencsével valamely új “fado” énekes tehetséget mégis meghallhatunk valamely jobb szórakozóhelyen – és minden bizonnyal életünk élménye lesz ez az este.
Kudarc?
A szegfű – amelyet a katonák szúrtak gomblyukaikba vértelenül is hozzásegítette Portugáliát a szabadsághoz. A “fado” - a hagyományos dal nem segített ebben az esetben. Két másik dal azonban igen. Két olyan, amelyet a portugál kempingek minden lakója ismer. Hát így válhat egy sikertelenül bemutatkozó dal valódi országos győztessé!
|
